2009. május 24., vasárnap

Hátizsák

Ez a kötött hátizsák már egy hete készen van, de mivel a varrásnak nem vagyok éppen a nagymestere, így csak most tudom bemutatni, most lett ugyanis kész a bélése. Unokahúgomnak kötöttem szülinapjára, szerintem ezzel a virágos béléssel, jó hangulatú kis táska lett.




A fonal három ágú gyapjú, amit hetes vastagságú tűvel kötöttem, a minta saját. Ennek különösen örülök, mert ilyennel még eddig nem igazán mertem próbálkozni..
A munka a vastag tűvel jó haladósnak tűnt, aztán a kötés során derült ki számomra, hogy milyen nehéz egy ilyen vastag fonállal kötni, a kézfejem megfájdult és teljesen elfáradt, mivel itt sokkal nagyobb mozdulatokra van szükség. A kisebb tű sokkal kényelmesebb.
De megérte a "szenvedést", mert a tulajdonosa örült neki.
Hasonlóan jó kedélyű hétkezdést kívánok mindenkinek!!

2009. május 15., péntek

Zokni Kishercegnek..

Íme az életem első zoknija. Persze, mint legtöbb első munka, nem igazán lett jó, a szára túl bő, a feje túl rövid. A fonal sem jó ehhez, mert tiszta pamut és egyáltalán nem enged. Arra is rájöttem, hogy ez a fajta kerek orr nem igazán tettszik, szóval következőleg kipróbálom a másik fajtát, ahol laposan záródik a vége.

Kisfiamnak (hogy milyen okból?) viszont nagyon tettszik a lábbeli, folyton ezt akarja viselni..


2009. május 9., szombat

Takaróba burkolózni..

Bár egyre melegebb van, (most hétvégén már nyári meleg), nekem mégis egy takarón jár az agyam. Na, nem mintha fáznék..

Régi nagy vágyam egy gyerekpléd, amiről mindig az jut eszembe, hogy talán majd a dédunokám is bele fog burkolózni, miközben anyukája meséli, hogy ezt a családi erekjét a dédnagymamád kötötte :-))

Egybe egyszer már belekezdtem, de félbehagytam, aminek több oka is van. Pl. mert rájöttem, hogy ez nem az én stílusom. Nem tettszenek igazán a színei, pedig én válogattam össze. De a legnagyobb baj, hogy mivel akkoriban szinte csak a helyi rövidárú bolt volt a egyetlen lelőhelyem, így csak műszálas fonalra tudtam szert tenni, amit egyszerűen NEM SZERETEK. Zavar szegénynek a léte, pedig nem érződik rajta, finom puha a tapintása. Olyan nekem mint egy túlszilikonozott női száj, hamis. Bocsánat, remélem nem sértek senkit, de ez jut róla eszembe.

És íme, kidobni azért mégsincs szívem..








A patchwork technikát egyébként sokminden másra is lehet használni, a blogoló hölgy, akinek a blogjáról ezt a képet vettem, pl. szinte csak evvel a technikával dolgozik.


Rengetek patchworkös takrót lehet találni a neten, mert itt nem kell küzdeni kötés közben a takaró szélességével és súlyával, hanem csak a kis négyzetet kell mindig kötni.
Ha ven kedved még német patchwork kötőklubhoz is csatlakozhatsz!
Szép napot!


Utólagos bejegyzés:
Most látom, hogy hasonló készül ezen a blogon. Bár talán ez mégis más technika, hisz itt láthatólag a pulóver egyben készül, míg az én takarómnál a szemek a befejezett négyzet oldalára szeded fel.

2009. május 6., szerda

Szerelem ez..

Nemrégiben feltette valaki a kérdést, hogy miért töltöm szabad perceimet kötéssel? A kérdés egyszerűnek tűnik, de a válaszadás nem is volt olyan könnyű. Tényleg, miért is kötök? Mert tulajdonképpen csak azt tudom mondani hogy szeretem csinálni, alig várom, hogy legyen néhány szabad percem és leülhessek a munka mellé. Egyfajta szerelem ez, ha nincs mit kötni, hiányzik, és ha egy szép, izgalmas darab készül, akkor mint egy szerelmes kis fruska folyton rá gondolok.
Kíváncsi vagyok, Ti mit gondoltok, és ha van kedvetek szavazzatok!! Egyszerre több választ is jelölhettek!

Szép napot!