hiszen a szokott dolgokra (mint kötés és blogolás) nem nagyon jut idő. De a nyár már csak ilyen És én szeretem, hogy ilyen. Más, mint a maradék három évszak, sokkal nyitottabban él az ember.
Azért persze szinte mindig van egy kevés idő a napomban, amit a kedvenc hobbimmal tölthetek.
Kell is, mivel a következő munkám határidős. Történik ugyanis, hogy a férjecske szeptemberben 40 lesz és hát az ember lánya szeretne valami emlékezeteset átadni ilyenkor.
Én pedig ebben a pénzért mindent megkapható világban szeretek kézzel készített dolgokat átadni, már amikor van rá lehetőségem. No, de mit lehet egy férfinek kötni?? Mert ugye sapka-sál verzió azért mégsem ildomos ilyen kerek napon, hát a pulcsi sem járja, főleg mert nem igen tettszenek a kötött férfi pulóverek. Maradt a takaró. Ez legalább emlékezetes lesz, és ebben biztos benne leszek, de nem kicsit, mert bár a takaró mintája igen egyszerű (sima kötés váltakozik rizsszemmel), de a mérete azért tartogat némi kihívást, mivel ugye felnőtt méret. És hát az anyaga is, ebben a közel 40 fokban, amikor már kötés közben a kezdi befedni a testem. No, de azért nem veszítem el a lelekesedésem, a cél lebeg a szemem előtt és ez erősít.
Íme a drága, a kép korábbi, azóta sokat nőtt..
Közben azért van egy másik "alibi" kötésem is, mert esténként is kell valami a kezembe (erről majd később), a takaró meg titokban készül. Remélem, nem olvassa a blogot, elég nagy meglepetés érne (vagy őt?)
Szép estét Nektek!
