2009. augusztus 24., hétfő

Befejeztem..

végre a már korábban említett takarót, ami a férjem szülinapjára készül. Bár aggódtam, hogy nem készül el időben, de még maradt is két hetem.

Íme:




A mérete rendes felnőtt nagyságú, szóval nem fog kilógni a labunk hideg téli estéken.

Egy a sokhoz..

Én is készítettem egy négyzetet (már tuljadonképpen rég készen van, csak most volt időm feltenni), ami majd Csipcsilla takarójához csatlakozik..

2009. augusztus 4., kedd

Erika bulija

Bár születésnapokon az ünnepelt kap ajándékot, most Erikánál a meghívottak egyike részesülhet ezen csodák egyikében.


Képtelelen voltam ellen állni, ha csak szikrányi is az esély..
Erika! Ezúton is további sok sikert a blogodhoz!!


2009. augusztus 3., hétfő

Kicsit kiestem a ritmusból..

hiszen a szokott dolgokra (mint kötés és blogolás) nem nagyon jut idő. De a nyár már csak ilyen És én szeretem, hogy ilyen. Más, mint a maradék három évszak, sokkal nyitottabban él az ember.
Azért persze szinte mindig van egy kevés idő a napomban, amit a kedvenc hobbimmal tölthetek.
Kell is, mivel a következő munkám határidős. Történik ugyanis, hogy a férjecske szeptemberben 40 lesz és hát az ember lánya szeretne valami emlékezeteset átadni ilyenkor.
Én pedig ebben a pénzért mindent megkapható világban szeretek kézzel készített dolgokat átadni, már amikor van rá lehetőségem. No, de mit lehet egy férfinek kötni?? Mert ugye sapka-sál verzió azért mégsem ildomos ilyen kerek napon, hát a pulcsi sem járja, főleg mert nem igen tettszenek a kötött férfi pulóverek. Maradt a takaró. Ez legalább emlékezetes lesz, és ebben biztos benne leszek, de nem kicsit, mert bár a takaró mintája igen egyszerű (sima kötés váltakozik rizsszemmel), de a mérete azért tartogat némi kihívást, mivel ugye felnőtt méret. És hát az anyaga is, ebben a közel 40 fokban, amikor már kötés közben a kezdi befedni a testem. No, de azért nem veszítem el a lelekesedésem, a cél lebeg a szemem előtt és ez erősít.
Íme a drága, a kép korábbi, azóta sokat nőtt..

Közben azért van egy másik "alibi" kötésem is, mert esténként is kell valami a kezembe (erről majd később), a takaró meg titokban készül. Remélem, nem olvassa a blogot, elég nagy meglepetés érne (vagy őt?)

Szép estét Nektek!