Nemrégiben feltette valaki a kérdést, hogy miért töltöm szabad perceimet kötéssel? A kérdés egyszerűnek tűnik, de a válaszadás nem is volt olyan könnyű. Tényleg, miért is kötök? Mert tulajdonképpen csak azt tudom mondani hogy szeretem csinálni, alig várom, hogy legyen néhány szabad percem és leülhessek a munka mellé. Egyfajta szerelem ez, ha nincs mit kötni, hiányzik, és ha egy szép, izgalmas darab készül, akkor mint egy szerelmes kis fruska folyton rá gondolok.
Kíváncsi vagyok, Ti mit gondoltok, és ha van kedvetek szavazzatok!! Egyszerre több választ is jelölhettek!
Szép napot!
2009. május 6., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Pontosan úgy gondolom én is, ahogyan Te!
Egyetértek, bár szerelemből már "gyógyultam ki". A kötésnél ez nem megy, megszállottság, nálam legalábbis, és gyógyír mindenre, védőbástya, olyankor még a fülem is bezárul, ha úgy akarom, és nincs más csak az anyag, ami általam ölt új alakot, és a tűk megnyugtató csusszanása egymáson...
Én is teljesen egyetértek, szerelem ez, örök szerelem!!! Ha egy napig nem foghatok tűt a kezembe, szinte elvonási tüneteim jelentkeznek :D
Megjegyzés küldése