Ilyet még nem éltem meg, hogy esténként ennyire ne legyen kedvem kötőtűt fogni. annyira, hogy semennyire. Bánt a dolog, mert imádtam kötni, és hiányzik is a kreatívoskodás, meg hát ott a sok szép felhalmozott fonal, ami csak vár és vár...
Én is várok. Kivárok. Hátha elmúlik.
Szóval nem véletlen, hogy ennyire rég raktam ide fel a blogomra bejegyzést. Lehet, hogy ez lesz az utolsó? Őszintén remélem, hogy nem és visszatér a régi lelkesedésem.
Addig is tud valaki bíztatni valamivel?
Az utolsó bejegyzésemben takarót akartam kötni. Hát a baba, akinek lett volna, azóta megszületett, a takaró nem. De azért ezek a kis holmik csak elkészültek, ha lassan is.
